|
|
Azért jöttem a világra, hogy ítéletet
tartsak; akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, elvakuljanak. János
9,39 |
|
Azt
mondják, hogy a szerelem; elvakít? Tényleg? Valójában semmi sem olyan tisztán
látó, mint a szerelem. Ami vak, az nem a szerelem, hanem a ragaszkodás. A
ragaszkodás az a kötődő állapot, amely abból a téves feltevésből származik,
hogy valaki vagy valami elengedhetetlenül szükséges a boldogságodhoz.
Vannak-e ragaszkodásaid – emberekhez vagy tárgyakhoz, akikről, és amikről
tévesen azt gondolod, hogy nélkülük nem lehetsz boldog? Készíts listát
ezekről, még mielőtt továbbmennénk, és megvizsgálnánk, hogy hogyan is
vakítanak el ezek. |
|
Gondolj
egy politikusra, aki bemeséli magának, hogy csak akkor lesz boldog, ha
politikai hatalmat kap. A hatalom utáni törtetése eldurvítja érzékenységét
egész életére. Családjára és barátaira alig jut ideje. Jószerével az emberi
lényeket már csak aszerint szemléli, és aszerint bánik velük, hogy elősegítik
vagy veszélyeztetik-e becsvágyát. Azokat, akik sem támogatni, sem
veszélyeztetni nem tudják, észre sem veszi.
Ha a hatalom utáni éhsége mellett még más dolgokhoz is kötődik – mint
például szexhez vagy pénzhez -, a szerencsétlen „látótere” annyira leszűkül,
hogy akár vaknak is nyilváníthatnám. Rajta kívül mindenki tudja ezt. Az ilyen
beállítottság vezet a Messiás, az igazság, a szépség és a jóság
elutasításához, mert az illető már vakként megy el mellettük. |
|
Most
pedig képzeld el, hogy egy olyan zenekart hallgatsz, amelyben a dob hangja
minden mást elnyom. Ahhoz, hogy élvezhessük a szimfóniát, minden egyes
hangszerre figyelmesnek kell lennünk. Ahhoz, hogy igazán szeressünk, érzékenynek
kell lenned minden egyes körülötted levő személy és tárgy egyediségére.
Nehezen mondhatnánk azt, hogy szeretsz valakit vagy valamit, ha észre sem
veszed. Ha pedig csak néhány dologra és személyre figyelsz, miközben másokat
észre sem veszel, az egyáltalán nem szeretet, mert a szeretet senkit és semmit
sem zár ki; az magához öleli az élet teljességét; a szimfóniára, mint
összhangzásra figyel, és nemcsak erre vagy arra a hangszerre. |
Erika |
Állj
meg egy pillanatra, s figyelj arra, hogy ragaszkodásaid ugyanúgy kiszívják
életed szimfóniáját, mint ahogy a hatalom süketté teszi a politikus fülét az
élet melódiájára, vagy a pénz az üzletemberét. De közelítsd meg a témát más
oldalról is! Óriási mennyiségű információ áramlik hozzád a világból az
érzékszerveiden és tested szövetein keresztül. De ennek az információnak csak
kis töredéke tudatosul. Olyan ez, mint az a végtelen mennyiségű reflexió,
amit a nemzet küld az elnöknek, de amiből azonban csak egy kevés jut elé.
Valaki az elnök irodájában szűri és feldolgozza a jelzéseket. Ki határozza
meg, hogy végül is mi jut el a világból áramló anyagból a tudatodig? Három
meghatározó szűrő létezik: először a ragaszkodásaid, kötődéseid, másodszor a
hiedelmeid vagy elképzeléseid, s harmadszor a félelmeid. |
Iván |
Ragaszkodásaid:
Elkerülhetetlenül figyelni fogsz arra, hogy mi táplálja, illetve mi
veszélyezteti őket, a többire pedig rá sem hederítesz. A többi tényt éppúgy
figyelmen kívül hagyod, mint a kapzsi üzletember mindazt, amiből nem lehet
pénzt csinálni. Elképzeléseid: Csak vess egy pillantást egy fanatikusra, aki
csak azt veszi észre, ami megerősíti elképzeléseit, és elzárkózik mindattól,
ami veszélyezteti őket, s akkor megérted, hogy feltevéseid milyen hatással
vannak rád. S végül a félelmeid: Ha tudnád, hogy egy hét múlva kivégeznek, az
csodálatosan kizárna minden mást a gondolkodásodból. Ezt teszi a félelem;
miközben figyelmedet ellenállhatatlanul ráirányítja valamire, más dolgokat
kiszűr. Tévesen azt gondolod, hogy félelmeid megvédenek, az előítéleteid azzá
tesznek, ami vagy, s hogy ragaszkodásaid izgalmassá és biztonságossá teszik
az életedet. Azt pedig észre sem veszed, hogy valójában szűrőként működnek
közted és az élet szimfóniája között. |
Márk |
Az persze teljességgel lehetetlen, hogy
az élet szimfóniájának minden hangját észrevegyük. De ha a lelked felszabadul
és az érzékeid megnyílnak, akkor elkezded a dolgokat úgy látni, amilyenek; a
valósághoz fogsz kapcsolódni, s elámulsz majd a világegyetem harmóniáján.
Akkor majd megérted azt is, hogy Isten kicsoda, mert akkor végre tudni fogod
azt is, hogy mi a szeretet. |
Réka |
Vizsgáld
ezt meg ebből a szemszögből is: az embereket és dolgokat nem olyannak látod,
amilyenek, hanem olyannak, amilyen te vagy. Ha olyannak akarod látni őket,
amilyenek, akkor figyelned kell a ragaszkodásaidra és a félelmeidre is, amit
ragaszkodásaid gerjesztenek. Mert amikor az életet nézed, valójában ezek a
ragaszkodások és félelmek határozzák meg, hogy mit vegyél észre, s hogy mit
zárj ki. Amit észreveszel, az irányítja a figyelmedet. És mivel látásod szelektív,
a körülötted lévő dolgokról és emberekről is csak illúzióid lesznek. Minél
inkább ezzel a torzítással élsz, annál inkább megerősödsz abban a hitben,
hogy ezek az illúziók a világ igazi képei, hisz ragaszkodásaid és félelmeid
továbbra is úgy dolgozzák fel a beérkező adatokat, hogy megerősítik ezt a
képet. Hiedelmeidnek ez ad hitelt: annak a valóságnak a meghatározott és
változatlan szemlélése, ami pedig állandóan változik és egyáltalán nem
meghatározott. Ezért aztán nem a valódi világgal fogsz kapcsolatba kerülni,
és nem azt fogod szeretni, hanem amit a fejedben teremtettél. Csak ha
elhagyod hiedelmeidet, félelmeidet és ragaszkodásaidat, melyek a hiedelmeket
és félelmeket szülik, csak akkor szabadulsz meg attól az érzéketlenségtől,
amely olyannyira süketté és vakká tesz önmagaddal és a világgal szemben is. (Anthony de Mello SJ) |
Richárd |